Minden jog fenntartva ©2007-2016 Szivárvrány Bábszínházi Alapítvány
A vajaspánkó

A vajaspánkó (orosz népmese)

Fordította Rab Zsuzsa
Megjelent: 2010. január 05


Élt egyszer egy öregember és egy öregasszony. Kéri az ember az asszonyt:
-Süss nekem anyjuk vajaspánkót!
-Ugyan miből süssek? Egy csepp lisztünk sincs.
-Ej, te asszony! Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt: hátha kerül így egy kis liszt.    
Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal.
A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban s kitette a pánkót az ablakba hűlni.
Elunta magát a vajaspánkó, legurult a lócára, a lócáról a padlóra, s a padlóról legurult az ajtó felé.
Átgurult a küszöbön a tornácra, a tornácról a lépcsőre, a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun, mindig messzebb és messzebb. 
Gurult, gurult az úton és szembe jött vele egy nyúl.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg sandaszemű! Inkább hallgasd meg milyen szépet énekelek neked! 
A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Mért féljek nyúl tőled?
Megszököm előled!


S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől mintha ott sem lett volna. Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe,
s találkozott a farkassal.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg ordas farkas! Szépet énekelek neked.  És fújni kezdte:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Miért féljek farkas tőled ?
Mindjárt megszököm előled!


S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó az erdőben,
s szembe jött vele a medve. Csörtet, töri a lombot, rontja a bokrot.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg tányértalpas, ugyan miért is ennél meg?  S a vajaspánkó már rá is kezdte:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Miért félnék medve tőled?
Megszököm mindjárt előled!


S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó,
s szembe jött vele a róka.
- Jó napot vajaspánkó! Ej milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy!  De a vajaspánkó már rá is kezdte:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Mackó Miska úrtól,
Miért féljek hát tetőled?
Megszököm könnyen előled!


-Felséges ének! - szólt a róka.  Csak az a baj, hogy megöregedtem kedvesem, rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra,
s fújd el még egyszer!
Nagyon jól esett a vajaspánkónak, hogy így megdicsérték az énekét. Felugrott a róka orrára és újrakezdte:
-Vajaspánkó a nevem...
Abban a pillanatban a róka-hamm-bekapta.
Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna!

"Itt a vége, fuss el véle, kerekerdő közepébe!"